2014. január 6., hétfő

Vendégbejegyzés - Gé

Nagy örömömre egy vendégbejegyzéssel kezdődik a 2014-es év! Kommentbe ti is leírhatjátok, számotokra melyek voltak 2013 legemlékezetesebb filmes momentumai:


Best of 2013

Ismét vége egy esztendőnek, blabla. Mindenféle apró-cseprő dolog miatt tavaly még kevesebb új mozihoz volt szerencsém, statisztikusok szerint 59-szer keltem fel a képernyő elől új film megtekintése után. Azért a heti egy még hozható, egyébként is a gyerekeket bömböltetem, nem a filmeket. :) 
Ez az alternatív szórakozás.


Az év jelszava: coming of age (CA). Rendszerint ha egy stílus bejön, igyekszem több filmet is felkutatni a hasonlóak közül. Ezúttal a felnőtté válás, külső- és belső hatások okozta fiatalkori jellemfejlődés került nálam középpontba. Ki tudja miért, talán annyi összefüggés lehet, hogy tavaly volt a 10 éves osztálytalálkozóm, és így éltem ki a retro hangulatot. :)
Bár rendszerint fiatalokról szóló filmek, mégsem kizárólag fiataloknak szólnak, sőt, 1-2 darab kifejezetten nem őket célozza, hanem azokat, akik már átélték a hasonló kor okozta problémákat, kihívásokat és nehézségeket.


Már az elmúlt évi összegzésben is írtam (vagy csak akartam írni), hogy a kevés filmnézési alkalom nagyobb válogatásra sarkall, tehát aminél kicsit is felmerül, hogy nem fog bejönni, azt inkább ejtem. Idén ezért nem kapkodtam egykori kedvenc rendezőm, Shyamalan új számítógépes játéka észvesztése mozgóképe után, de nyugodtan alszom, hogy nem láttam a 3D istenkirály Gravitációt, az Új-Zéland országimázs legújabb darabját (Hobbit 2), és bármelyik színes ruhás szuperhőst.

Persze így is akadtak mellényúlásaim, fene se érti, mi vett rá az Ideglelés Csernobilban megtekintésére, ahogy a The Masterrel ismét bebizonyosodott, Paul Thomas Anderson a Magnóliát leszámítva nem nekem való. Negatívan kezdem 2013-at, hogy aztán szépen lassan átbandukoljunk a pozitív tartományba.

Csalódások:
…melytől többet vártam. Ide azért nem kerül be a fenti kettő, mert azokkal kapcsolatban nem voltak hiú ábrándjaim.

Tőzsdecápák (1987 – Oliver Stone):
Régi hiányt pótoltam, de azzal kellett szembesülnöm, hogy mintha eljárt volna felette az idő. A sokhelyütt legnagyobb filmes szívózóként szereplő Gekko alakja egy jelenetet nem számítva nálam nem ér be a genyó-pantheonba, de Bud pokoljárásánál is készültek már azóta drámaibb és intenzívebb darabok.

Star trek (2009 – J.J. Abrams):
Gondoltam, barátkozni kezdek a Star trek-kel. Mégis inkább más havert keresek…

Cornetto trilógia első és utolsó darabjai (Haláli hullák hajnala – 2004; Világvége - 2013, mindkettő Edgar Wright):
Amilyen időtlen/idétlen klasszikussá nemesedett a középső Vaskabátok, olyannyira arcra estem a két másikkal. A HHH túl groteszknek és alacsony fordulatszámúnak bizonyult, a Világvége… Egyszerűen túl nagyok voltak ez elvárásaim. :)

A nyár királyai (2013 – Jordan Vogt-Roberts):
Nem mind arany, ami fénylik. Az egyetlen CA film, amire haragszom, mert nem tudott mit kezdeni a remek alapötlettel és egy idő után nem éreztem, merre akarja fejleszteni a szereplőit. Elnagyolt és súlytalan.

Szemfényvesztők (2013 – Louis Leterrier):
Bűvészkedés stílus és mélység nélkül.


Almost masterpiece:
Tehát kis híján kiváló alkotások, kár, hogy „valami mindig közbejött” (a’la Pick)…

Isten haragja (2001 – Bill Paxton):
Elképesztő és hihetetlenül nyomasztó családi drámaként indul, majd a végéhez közeledve kicsit megbicsaklik, amikor horrorba akar fordulni. Jó téma, kiváló színészek, egy kicsit jobban egyensúlyozhatott volna a műfajok között.

Füstölgő ászok (2007 – Joe Carnahan):
És majdnem megcsinálták! Egy majdnem tökéletes amerikai tisztelgés a Ravasz, az agy és két füstölgő puskacső előtt. Kár, hogy amikor minden szereplő összekerül a finálé előtt, szétesik az egész. Majdnem…

A vadászat (2012 – Thomas Vinterberg):
Dán film. Garancia a minőségre. Nem is tudok belekötni, nem is akarok, mert szenzációs minden pillanata, de nekem túlzás volt az a már-már stilizált egyszerűség, amivel környezete viszonyult a főszereplőhöz.


2013 zanza:

Bár nem kerültek be top 5-be, nagyon bejöttek az idén gyártott filmek közül.

Halálos iramban 6. (2013 – Justin Lin):
Most azon gondolkodom, jogosan írom-e le, hogy ez a kedvenc franchiseom J De szerintem igen, bár ennek pontos okát nem tudnám megmondani. Tömény akció több, mint két órán át, Diesel és Johnson a 21. századi Stallone és Schwarzi. RIP Paul Walker.

Pain & gain (2013 – Michael Bay):
Már-már gusztustalan az a pimaszság, ahogy a rendező, aki eddig a Transformers filmekkel zsibbasztott agyat, saját magát és az általa létrehozott piacot becsmérli a szerény intelligenciával rendelkező testépítők tettein keresztül. Vigyázat, a tizennyolcas karika minden pontja indokolt. I have a dream ---> I believe in fitness.

Mielőtt éjfélt üt az óra (2013 – Richard Linklater):
Harmadszor sem tudtak hibázni. Párkapcsolati terápia esettanulmányon keresztül. Mindenképpen többször kell megnézni.


TOP 5:

Szóvirágok helyett…

5. Az első igazi nyár (2013 – Nat Faxon, Jim Rash) :
Sokunknak – nekem biztosan – ismerős lehet az a fajta kívülállóság, amiben Duncan éli mindennapjait, a történet szerint a nyaralását. A gátlásait csak egy jó értelemben vett gátlástalan fickó segítségével tudja feloldani magában, ennek a folyamatnak lehetünk tanúi. A nevelőapa szerepében Steve Carrell elképesztően tenyérbe mászó!

4. Rontó Ralph (2012 – Rich Moore) :
Vééégre egy animációs film, ami szerepel az év végi listán – mondhatnám, ha tavaly nem a Kells titka nyert volna. Személyesen betalált a környezetválasztás, a régi idők játékai téma gyenge pontom. Végig érdekes, helyenként fordulatos (!) és drámai (!!) tud lenni, engem ezzel Ralph maga mellé állított. Csak azt nem értem, mit értenek a poénjaiból a mai gyerekek, például az elején a Mortal Kombat-ost hova teszik?

3. Mud (2012 – Jeff Nichols) :
Ilyen atmoszférateremtéssel régen találkoztam, mint amilyet a Mud produkált, meg kell hagyni. Néha le-lenéztem, hogy a lábfejem nem süllyedt-e be a mocsárba, vagy nem lóg-e ki egy munkáscigi a szám sarkából. Két gyermekkorú főhősünk véletlenül a szökésben lévő Matthew McConaughey-vel találkozik egy szigeten, és úgy döntenek, segítenek neki ilyen-olyan dolgaiban. Az egyik srác, Tye Sheridan, elképesztően hozza a figurát, simán uralja a vásznat híresebb kollégái mellett is. A kritikák kiemelik, hogy hihetetlenül lassú film a fináléig. Szerintem az egyetlen baja, hogy túl gyors a finálé, süppedtem volna még a mocsárban. Ja, és az Első igazi nyárhoz hasonlóan coming of age.

2. Az ötödik pecsét (1976 – Fábri Zoltán) :
Elöljáróban leszögezném, semmiképp se fáradtan kezdjünk neki, mert akkor lehet, hogy nem jön át. Itt pedig végig figyelni kell! Nem csak a színészek minden rezdülésére, ami egész egyszerűen élményszámba megy, hanem a szájukból visszhangzó morális, erkölcsi kérdésekre – amik ott vannak a mindennapjainkban. Gimi felsőben kötelezővé tenném a megnézését.

1. Egy különc srác feljegyzései (2012 – Stephen Chbosky) :
Tartozom egy vallomással, szerintem mitől lehet jó egy film. Illetve nekem miért tetszik, így talán pontosabb, és nem csúszom át „objektivizálásba”. Ha megérint – mert éltem át hasonlót, mint a főszereplő, ha felemel – mert akkora pozitív kisugárzás árad belőle, hogy kiakad a Geiger számláló. Ha ez a kettő megvan, és az egyéb aprócska tényezők is adottak – jó színészek, érdekes cselekmény, netán fordulat, kiváló zene – akkor összeteszem a kezem, mert olyan ritkán van.
Következő szint a rajongás, amikor a fentiek hatványozódnak és azonnal újból meg akarom nézni a filmet, a filmzene legutolsó számának dalszövegét is azonnal megtanulom kívülről…
Nos, nehéz úgy filmet nézni június elején, hogy már a május végi megtekintéskor tudtam, kinek adom az év végi listán az első helyet, de végülis a dobogót fel kell tölteni.
Nem szaporítom tovább a szót, inkább beteszem a film zenéjét és rajongok tovább…

Ne tévesszen meg, hogy nem írtam semmi konkrétumot a filmről, ha utánanézel és felkelti az érdeklődésed, úgyis megnézed. :)
G.G.

8 megjegyzés:

  1. Nálunk a suliban kötelező is volt!

    VálaszTörlés
  2. A különc srác feljegyzései vagy összefoglalót írni 2013-ról? :)

    VálaszTörlés
  3. A cikkeket alaposan végigolvasni : )
    "Gimi felsőben kötelezővé tenném a megnézését. "

    VálaszTörlés
  4. Kristóf, aki nem kő2014. január 12. 18:27

    Tessék, itt a válasz a tegnapi hozzászólásomra a Változó szerelemhez. Gergő, nagyon jó volt a tipped!!! Valószínűleg nem ugyanazért érintett meg engem, de nem is ez a lényeg, a párna hiánya sem volt probléma... : ) Még ilyet!!

    VálaszTörlés
  5. Látom senkinek sem tűnt fel a bakim... Szóval természetesen nem "Mielőtt lemegy a nap", hanem "Mielőtt éjfélt üt az óra" a darab címe :-)

    G.G.

    VálaszTörlés
  6. Valóban nem tűnt fel. Bocs! :)
    Mindjárt javítom!

    VálaszTörlés
  7. Nekem is csak ma szúrt szemet, ahogy vapitira jelöltem :-)

    G.G.

    VálaszTörlés