2015. január 5., hétfő

Best of 2014 - Nem idei filmek

A dalok után következzenek azok a filmek, melyek idén kerültek be a filmes naplómba, de nem 2014-ben készültek és nem is idén játszották őket a hazai filmszínházak. Ha csak ezt a felhozatalt nézném, akkor (megint) azt mondanám, hogy nagyon jó évünk volt. Egyébként majdnem azt mondom e nélkül is. De az majd egy következő lista anyaga lesz. Lássuk most ezt!

Almási Tamás dokumentumfilmje feliratkozik a kötelezően megnézendő alkotások közé migráns-emigráns témakörben, szorosan a Szlovákmagyarok és a Szomszédaink, a magyarok mellé. Rendkívül személyes, alapos, precíz munka egy remek szakembertől. Pont. Örülök, hogy belebotlottam.

    Zodiákus
Holtversenyben itt a helye az ötödik pozícióban. Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog. Lassan folydogáló, barna, hatvanas, cigiszagú, először gyilkosságokkal, majd remek karakterekkel, a végén őrült nyomozással sakkban tartó mestermű. Kétszer is megnéztem két nap leforgása alatt, ami rám nagyon nem jellemző. Bravó ezért (is) Mr. Fincher!

Mekkora film! A filmkészítés mostani nagyjai bőven tanulhatnának Hitchcock mestertől feszültségteremtést, atmoszférakezelést. Alfred úgy játszik a műfaj jellegzetességeivel, mint macska a gombolyaggal. Bőven tesz bele hihetetlen vagy kevéssé elegáns elemeket is, de minden azért van, hogy pokolian szórakoztató legyen a végeredmény. És az. Lejátszóba vele!

"A The Master története nem véletlenül épp az ötvenes években játszódik. Miután az apám visszatért a háborúból, egész életében nyugtalan volt. Mondhatnánk, hogy bármikor létre lehet hozni spirituális szervezeteket vagy újabb vallásokat, de a legtermékenyebb időszak a háború utáni; ennyi tragédia után mindenki felteszi a kérdéseket: "Hogy lehet ez?" és "Hova mennek a holtak?". (P.T.Anderson) Az a "baj", hogy nagyon nagy film. Elképesztően gondolatgazdag, szókimondó, magával ránt egy feneketlennek tűnő mocsárba. Kellemetlen utazás, mely a lélek bugyraival szembesít, annak tán legsötétebb zugaival. Beszélgetés- és vitaindítónak kiváló.

Ott a helye minden idők legnagyobb filmalkotásai között, ezt már én is belátom. Ahogy néztem, egyre csak az tűnt fel, a későbbi nagy elődök mennyit "loptak" ebből a moziból. Scorsese egész jeleneteket szinte. A montázsok, a kamerabeállítások újszerűsége... majd rádöbbentem, hogy a "szerzői film" egyik első, de mindenképp legjelentősebb darabját nézem, melyben minden - a szó legjobb értelmében vett - kísérletezés végeredménye. Egy embertől, aki imádta a mozit, egy embertől, aki minden idők tán legszívszorítóbb fináléjában tart tükröt az amerikai filmgyártásnak és az aranypolgárok életének. Rózsabimbó.

1. Volt egyszer egy Amerika
Itt a legtöbb dolgot már leírtam róla, amit le lehetett írni. A legnagyobb bűneposzokkal egyenértékű, westernből gengszterbe érkező klasszikus. Sergio Leone utolsó filmjével méltó koronát tett pályafutására!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése