A Föld után

Shyamalant vagy nyugdíjazzák, vagy tartson minimum tíz év pihenőt mozifilmes pályafutásában.

Objektíven: Az emberiség ezer évvel ezelőtt elmenekült a lakhatatlan Földről, és új otthonra talált egy másik bolygón. De egy apa és egy fia visszasodródik a pusztasággá vált vidékre. Cypher Raige parancsnok és fia csak egy családi kirándulást terveztek kettesben, azután, hogy a férfi hosszú, távoli szolgálat után végre hazaért, és rájött: túl régen nem látta kamaszodó fiát, és már alig köti hozzá valami. Az űrhajójukat baleset éri, Cypher súlyosan megsebesül, és ők az emberiség régi otthonában hajtanak végre kényszerleszállást. Kitai már nem számíthat senkire, csak magára. Hatalmas távolságot kell megtennie az ellenséges pusztaságban, ha segíteni akar a sebesültön, és haza szeretne jutni végül. Világ életében csodálta az apját, és remélte, egyszer ő is hozzá hasonlóan férfias feladatot kap: most itt az alkalom, hogy kipróbálja, mire képes - de a tét hatalmas.

Szubjektíven: Láttam már rosszabb filmet is... az erdő látványvilága pazar... csodálatos a zene... az alaptörténet jó... Ilyen véleményeket olvasok az interneten, melyek igyekeznek menteni a Hatodik érzék (de régen is volt már az!) rendezőjének újabb ámokfutását. Sajnos nem tudok csatlakozni ezekhez a kommentelőkhöz, A Föld után című filmet teljes egészében elhibázott próbálkozásnak érzem. Nem tudott beszippantani egy percre sem, nem éreztem a történetben magam, ezért persze okolhatnánk már megint az írói munkát, de olyannyira semmilyennek érzem ezt az egész mozgóképes dolgozatot, hogy kár a szóért. És igen, az ilyen filmek miatt éri meg arról beszélni, hogy milyen egységes, pazar látványvilágot vonultatnak fel olyan filmek, mint A magányos lovas vagy Az acélember. Azok közepes filmek, de legalább nem súrolják a nézhetetlenség határát. Amikor azt érzem, hogy az effektusok egy régebbi repülőgép-szimulációra vagy egy '90-es évekbeli számítógépes játékra hajaznak, akkor arra már nincs mentség. Ahogy az észveszejtően gyenge dialógokra sincs. A színészi játékot meg inkább hagyjuk. Az egyetlen pozitívum, hogy igen jó alapgondolattal operál a félelemről, amit persze egy félperces monológ után hagy is a csudába. A Föld után mindössze újabb bizonyítéka kíván lenni annak, hogy az idei nyári blockbuster termés hosszú évek óta a leggyengébb volt. Jó hír viszont, hogy Shyamalan következő projektje már a televíziózás világába szólítja a szebb napokat megélt filmest... ott talán nagyobb szerencsével jár majd. Mindenesetre én még szeretnék A falu kaliberű műveket látni tőle. Az elmúlt tíz évet meg inkább felejtsük el.

Kiknek ajánlom?

Senkinek. Megveszekedett Shyamalan rajongóknak talán.

Értékelésem: 20%