A csodálatos Pókember




Jobb, de valahogy mégsem jó...

Objektíven: Peter Parker gyerekkorában veszítette el a szüleit, a nagyszülei nevelték fel. A magányos tini szeretné megtalálni önmagát, és szeretné elnyerni Gwen barátságát. Amikor Peter megtalálja apja régi aktatáskáját, különös titokra bukkan benne. Nyomozni kezd, és a szálak apja egykori üzlettársához vezetnek. A tudós különleges gyíkkivonattal kezeli magát, ám szörnyszülötté válik. Peter nem tehet mást, használni kezdi különleges képességeit, hogy Pókemberként legyőzze. Steve Ditko és Stan Lee képregénye nyomán.

Szubjektíven: 2007-ben került a mozikba Sam Raimi harmadik Pókember filmje, melynek komoly anyagi sikere után a Sony bejelentette a következő Pók-film premierjének dátumát. Tobey Maguire játszotta volna a címszerepet és Raimi megtarthatta volna a rendezői széket: 2011 májusa lett kitűzve. A forgatókönyvírók elkészítették a különböző változatokat. A főgonosz szerepére legnagyobb eséllyel John Malkovich pályázott. Azután valahogy elkezdett húzódni, halasztódni a dolog, mígnem 2010. január 14-én a Sony Pictures és a Marvel Studios szerződésben megegyeztek, hogy újraindítják a sorozatot, teljesen új szereplőgárdával. Az ok, amiért a Pókember 4 végül nem készült el, a színészek követelései, a kreativitás hiánya és az egyre közelgő premierdátum voltak - állítólag. A kezdeti alapszerződés, mely legalább öt Pókember-filmre "kötelezte a feleket", meg ugye ott lebegett mindenki lelki szemei előtt. Érdekes, hogy pont a kreativitás hiányára hivatkoztak, aztán belevágtak ebbe a projektbe. Mert mi is történik? Olyan érzésem volt, mint amikor a közepes tanuló felel az iskolában. Nem saját magához méri a teljesítményét, hanem az előtte - ugyanabból az anyagból - felelő diáktársához, akinek lejegyzeteli hibáit, megtartja előnyeit, egy-két saját, hirtelen jött ötletet hozzácsap, aztán feláll és jól felel. Nincs mit tenni vele, mert tényleg jó. Leülhet. Csakhogy ez egy patikamérlegen kimért, kiszámított valami lett. Ahogy az új Pókember is. Nincs mit tenni vele, mert Andrew Garfield tényleg jól hozza a karaktert, pofás látványt állítottak össze ezzel az "állandóan minden mozgásban van"-effektussal. Plusz érkezett Marc Webb (500 nap nyár) rendezni, akinek köszönhetően élő a romantikus szál. Egyébként minden olyan, mintha Raimi első filmjének tökéletesített változata lenne. Kreativitás? Ugyan már... Ahhoz több kell. Talán majd a második résszel. Melynek terveit hallva máris több egyediséggel találtam magam szemközt.

Kiknek ajánlom?

Akik szeretik a képregény-filmeket és a Pókember történetét, azok nyugodtan tehetnek vele egy próbát, még az sem kizárt, hogy kedvenc lesz.

Értékelésem: 60%