Többet kevesebből?
Objektíven: Hatvan évvel járunk A Gyűrűk Ura történetének kezdete
előtt. A békésen éldegélő Zsákos Bilbó akaratlan
kalandba kényszerül: Szürke Gandalf tűnik elő a semmiből,
s szervezi be őt egy váratlan utazásba, melynek során tizenhárom
törppel és azok legendás vezetőjével, Tölgypajzsos Thorinnal együtt kell
visszakövetelniük az elveszett Törp Királyságot, Erebort a rettegett
sárkánytól, Smaugtól. Utazásuk temérdek veszélyes földön át vezet,
találkoznak koboldokkal, orkokkal, halálos vargokkal, óriáspókokkal,
alakváltókkal és mágusokkal. S noha végső céljuk a keletre fekvő
Magányos Hegyet övező sivár vidék, előbb ki kell menekülniük a kobold
alagutakból, ahol Bilbó találkozik azzal a lénnyel, aki örökre
megváltoztatja az életét - Gollammal. Itt, a földalatti tó partján,
egyedül Gollammal, a szerény Bilbó nemcsak arra jön rá, hogy bátorsága
és furfangja még őt magát is meglepi, egyszersmind megszállottjává válik
Gollam "drágaszágának", a titokzatos gyűrűnek, amely kiszámíthatatlan
és hasznos tulajdonságokkal bír.
Szubjektíven: Nehéz elvonatkoztatni A Gyűrűk Urától és Peter Jackson láthatóan nem is akarja, hogy elvonatkoztassunk, hisz minduntalan érzékelteti, ez egy bevezető történet a klasszikus trilógiához. A probléma ott jelentkezik, hogy alapvetően A hobbit mesésebb, gyermekibb a gyűrű sztorijánál, kevésbé epikus... vagyis nem probléma ez, csak így Jackson és alkotógárdája egyre-másra emelni igyekszik a tétet. Hogy aztán a harmadik hobbit-epizód végén összekapcsolhassák a szálakat és ugyanolyan komoly trilógia benyomását keltse most megindult sorozatunk is. A felszín alól azonban igen sokszor kitűnik, hogy ez bizony mese a javából és kell hozzá némi filmes erőszak, hogy igazán grandiózusnak hasson. A gyűrű történeténél a forgatókönyvírók úgy jártak el, hogy kihagyták a kevésbé izgalmas részeket és összeállítottak egy ütős megfilmesítendő anyagot. Ezúttal más a helyzet. Peter Jackson mindent(!) megfilmesített a könyvből és még költöttek is hozzá, hogy emeljék a tétet. Itt valószínűleg a kisebbséghez tartozom, de szerintem ezek a hozzátoldások pont jól jöttek ki, még ha lassítják az amúgy is lassan kibontakozó cselekményt. Egyszerűen muszáj volt foglalkozni olyan veszedelmekkel is, melyekről A gyűrű szövetsége kapcsán értesültünk annak idején. Így alkot majd koherens egészt a hat epizód. Azt is fontos megemlíteni, hogy A hobbit bővelkedik emlékezetes jelenetekben. A törpök érkezése és dala, a fehér tanács jelenete, Gollam felbukkanása... Mindez szemkápráztató, mégsem hivalkodó köntösben. Gyönyörű film lett az első hobbit-rész, melynek minden képkockáján érezhető, hogy mire ment el a gyártási költségvetés. Bár technikailag a Bosszúállókat erősebbnek érzem, a látványt tekintve veri a 2012-es mezőnyt. Hosszan lehetne még sorolni erényeit, gyengeségeit, én érdeklődve várom a folytatást és legfőképpen azt, hogy mivel fogják feldúsítani a játékidőt. Szurkolok a feszesebb epizódokért és a további varázslatos kalandokért.
Szubjektíven: Nehéz elvonatkoztatni A Gyűrűk Urától és Peter Jackson láthatóan nem is akarja, hogy elvonatkoztassunk, hisz minduntalan érzékelteti, ez egy bevezető történet a klasszikus trilógiához. A probléma ott jelentkezik, hogy alapvetően A hobbit mesésebb, gyermekibb a gyűrű sztorijánál, kevésbé epikus... vagyis nem probléma ez, csak így Jackson és alkotógárdája egyre-másra emelni igyekszik a tétet. Hogy aztán a harmadik hobbit-epizód végén összekapcsolhassák a szálakat és ugyanolyan komoly trilógia benyomását keltse most megindult sorozatunk is. A felszín alól azonban igen sokszor kitűnik, hogy ez bizony mese a javából és kell hozzá némi filmes erőszak, hogy igazán grandiózusnak hasson. A gyűrű történeténél a forgatókönyvírók úgy jártak el, hogy kihagyták a kevésbé izgalmas részeket és összeállítottak egy ütős megfilmesítendő anyagot. Ezúttal más a helyzet. Peter Jackson mindent(!) megfilmesített a könyvből és még költöttek is hozzá, hogy emeljék a tétet. Itt valószínűleg a kisebbséghez tartozom, de szerintem ezek a hozzátoldások pont jól jöttek ki, még ha lassítják az amúgy is lassan kibontakozó cselekményt. Egyszerűen muszáj volt foglalkozni olyan veszedelmekkel is, melyekről A gyűrű szövetsége kapcsán értesültünk annak idején. Így alkot majd koherens egészt a hat epizód. Azt is fontos megemlíteni, hogy A hobbit bővelkedik emlékezetes jelenetekben. A törpök érkezése és dala, a fehér tanács jelenete, Gollam felbukkanása... Mindez szemkápráztató, mégsem hivalkodó köntösben. Gyönyörű film lett az első hobbit-rész, melynek minden képkockáján érezhető, hogy mire ment el a gyártási költségvetés. Bár technikailag a Bosszúállókat erősebbnek érzem, a látványt tekintve veri a 2012-es mezőnyt. Hosszan lehetne még sorolni erényeit, gyengeségeit, én érdeklődve várom a folytatást és legfőképpen azt, hogy mivel fogják feldúsítani a játékidőt. Szurkolok a feszesebb epizódokért és a további varázslatos kalandokért.
Kiknek ajánlom?
Nehéz mit írni erre. Úgy vélem, egy próbát mindenképp megér, de ha valakinek eddig nem jött meg a kedve hozzá, vagy fanatikus rajongója a könyvnek, talán jobban jár, ha kihagyja.
Értékelésem: 75%
Túl nagy elvárással ültem be megnézni a filmet, noha olvastam a könyvet, így tudtam, hogy milyen hatalmas különbség van A hobbit és A gyűrűk ura között. De gondolom majd két év múlva kell igazából véleményt mondani, amikor összeérnek a szálak.
VálaszTörlésDe ne aggódj Ágoston, már azért érdemes volt, mert együtt néztük :) És nekem is sok jelent tetszett, na meg a szívtipró Richard Armitage sem rossz törpvezér.
Nem volt ez rossz, bár tény, hogy feszesebb tempóval (egyszerűen semmi sincs, ami indokolja a közel háromórás játékidőt) érdekfeszítőbb lehetett volna.
VálaszTörlésBízom benne, hogy ez volt a leggyengébb rész. :)