2012. december 27., csütörtök

A nyomorultak



A BBC filmek, a zenés és a színpadi előadások erényeit ötvöző mozi A király beszéde rendezőjétől.







Objektíven: A XIX. századi Franciaországban játszódó történet az összetört álmokról, a viszonzatlan szerelemről, a szenvedélyről, az áldozatról és a megváltásról szól - az emberi lélek túlélésének időtlen testamentuma. Jean Valjeant, az egykori elítéltet évtizedeken át üldözi a könyörtelen Javert felügyelő, miután megszegi a próbaidejét. Amikor Valjean vállalja, hogy gondoskodik Fantine, a munkásnő leányáról, Cosette-ről, az életük örökre megváltozik. Victor Hugo klasszikus regényének filmmusical-változata.

Szubjektíven: Szinte minden igaz, amit eddig leírtak róla a különböző recenziók és kritikák. A musical műfaját megszeretni nem ettől fogjuk, nem született klasszikus remekmű, többen bátrabb rendezésre számítottunk Tom Hoopertől, de még így is jóleső érzéssel sétálhat ki a moziteremből A nyomorultak filmmusical verzióját megtekintő, a könyvet és a színpadi előadást ismerő (és kedvelő) néző. Hooper mintha A király beszéde rendezői székéből dirigálta volna le ezt a filmet is. Ugyanazok a kamerabeállítások, ugyanazok a közelik, plánok, a szereplők mintha ugyanúgy egy BBC tévéfilmből pattantak volna elő. Különös volt ez az "angolos" stílus, de hamar hozzá lehetett szokni, jobban jártunk, mintha amerikaiak kezébe került volna az alapanyag. Bár nem hagy nyugodni, hogy Baz Luhrmann vajon milyen filmet rendezett volna ebből. Koncentráljunk inkább a szereplőkre, hisz nagyobbnál nagyobb nevek sorakoznak a stáblistán. Hugh Jackman több mint korrekt, keményen odatette magát, valószínűleg karrierjének eddigi legnagyobb sikereit könyvelheti majd el Jean Valjean szerepéért (elismerések tekintetében). Különös visszagondolni, hogy alig négy éve milyen furcsán mutatott az Oscar-gála jelöltjei között a neveletlen hercegnő, Anne Hathaway. Nos, pár év telt csak el és győztesként fogják szólítani a 2013-as ceremónián Fantine megformálásáért. A kritikai díjszezont utcahosszal vezeti és nem valószínű, hogy pont a szakma szavazna ellene. Ugyanebben a kategóriában (női mellékszereplő) Samatha Barks is szépen teljesít (Eponine), holott mindössze első mozifilmes munkáján van túl A nyomorultakkal. Csodálkozva állapítottam meg, hogy a musical több lapot oszt neki, mint Cosette-nek, aki az eddigi filmverziókban valahogy jobban reflektorfénybe került. Lényeg, hogy Amanda Seyfried abszolút korrekt, ahogy a szép színészi karrier elé néző Eddie Redmayne (Marius) is. Hosszan lehetne még sorolni a neveket és dicsérni a színészek kiváló munkáját. Hooper érezhetően inkább velük foglalkozott, minthogy újabb és újabb rendezési bravúrelemekkel villanyozza fel művét. Akivel többet sörözhetett volna, az a Javert felügyelőt alakító Russell Crowe, aki messze elmarad kollégáitól, egyszerűen nem illik hozzá a könyörtelen rendőr szerepe. Jackman extra dala viszont jelentem működik, bár nem annyira fülbemászó, hogy ezt kezdjük el dúdolgatni a kádban a "Look down" helyett. Összességében különleges és aprólékos műgonddal elkészített filmcsemegével van dolgunk, mely méltóvá válik a színpadi elődhöz. És hogy hány aranyszoborral távozik majd a február végi Oscar-gáláról? Nem tudom, de egyet már gyakorlatilag megszavazott neki a filmvilág, aztán ki tudja, mennyi jön még össze...

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szeretik a musical műfaját és bírják, ha egy filmben 15-20 sort kivéve mindent énekelnek. Plusz nem árt ismerni az alapművet.

Értékelésem: 75%


6 megjegyzés:

  1. Reflektálhatok? :)

    Nagyon összeszedted a dolgokat, de pár dologban mást gondolunk. Ha van rá egy kis időd csak akkor olvasd el a gondolataimat.

    Nem láttam a Király beszédét, de ezek szerint ott is az egyénekre van kihangsúlyozva a dolog? Plánok, közeliek. Szerintem eszméletlenek az egyéni sorsokat bemutató dalok és ahogy azt a színészek eljátsszák. Nem olvastam a könyvet :) De tudom, hogy az '53-as filmben Javer egy igazi kemény nyomozó. Pont itt szerintem nem ez volt a cél. Látszik szerintem a két éjszakai jeleneten, amikor a peremeken sétál. Tisztán hívja és kéri, Istent és ebben hiteles és jó. Pont amiatt, mert látod, rajta a tiszta elköteleződést, hogy ő tényleg a bűn üldözésére teszi fel életét, lételeme komolyan gondolja, hogy amit tesz jó és mindenki javát szolgálja. Így amikor a hídon állsz őszintén szurkolsz ,magadban megbocsájtasz neki és ez van a fejedben (volt a fejemben): "Ne tedd, gyere le és folytasd ezzel az új tapasztalattal!" Szóval egy keményebb nyomózóra azt mondtam volna, hogy hülye vagy nem nőtt be a fejed lágya, ez van, de őérte megszakadt a szívem. Szerintem ez jó.

    A zeneisége iszonyatosan a szívedbe markol. Hihetetlen jól van megkomponálva az egész, de gondolom ez az eredeti musical-ből jön, ellenben a hozzá vágott képek pont oda illenek! Amikor a pap megjelenik a végén, stb.

    Bulcsú

    VálaszTörlés
  2. Reflektálhatok a reflektálásodra? :)

    Mindenképp nézd meg A király beszédét, mert szerintem nagyon tetszene neked! :)
    Rengeteg filmes adaptációja van a regénynek (több mint 10), szerintem az '52-esre, de még inkább az '58-as klasszikusra gondolsz, de itt nem is a regényt, hanem a musicalt adaptálták. A musicalben már érezhetően próbáltak emberibb figurát faragni Javert-ből, de itt ez szerintem kevéssé sikerült. Egyszerűen nem hittem el róla, hogy egy olyan kopó a forradalmi Franciaország idején, aki a legjobbak legjobbjaként Párizsban tevékenykedhet. Hiányzott belőle az a szenvedély, amit eddig valamennyi Javert -karakternél láttam, akár filmnél, akár musicalnél. Igen, ő a rend fenntartására szenteli életét, de szövegeiből (és megírt karakteréből) egyértelműen kiviláglik az is, hogy erősebben a bűn ellensége, mint a jó pártfogója. Ez adja a különbséget Jean Valjean-nal és ettől tud iszonyú erős lenni Javert filmvégi meghasonlása, amikor találkozik a valódi humánummal és nem tud vele mit kezdeni. Nekem ez most Russell Crowe előadásában nem jött át, bevallom nem is szurkoltam neki. Az '58-as filmben Bernard Blier, vagy a musicalben Norm Lewis alakításában ez nekem erőteljesebb volt.
    Ezen kívül azon is csodálkoztam, hogy Russell Crowe-ra bízták ezt, aki eddig teljesen más karaktereket játszott és a hangja is túl gyenge egy musicalhez. Hallottad már Norm Lewis-t énekelni? Számomra már az első számmal kenterbe veri Crowe-t, akit egyébként nagyon szeretek, mint színészt, de most számomra ő volt a gyenge pont.

    Mennyi musical-filmet szoktál nézni? Úgy tűnik, neked ez az angolosabb karakterközpontú stílus tetszik, kíváncsi vagyok mit szólnál Luhrmann-féle mozikhoz? (Moulin Rouge, Kötelező táncok...)

    Nagyon örülök, hogy írtál!

    VálaszTörlés
  3. Azt nem értem, hogy ha nekem a musical első dalában, Russell Crowe első "megszólalásánál" feltűnik, hogy ez a hang nem illik oda, nem elég erős, akkor ez a nálamnál sokkal hozzáértőbb stábnak ez miért nem esett le. Azért vagyok kicsit mérges, mert a Valjean-Javer párhuzam a történet gerince, és nem a forradalmi diáksereg. Mindegy. Pesszimista módon a negatívumot emeltem ki, összességében tetszett, de ez a musical és nem a film érdeme (ha érted mire gondolok), és csak azért marad emlékezetes, mert sok éve először három tesó együtt ment mozizni. Igazából nem is tudom, hogy ilyen felállásban néztünk-e már filmet. Marilen

    VálaszTörlés
  4. :)

    Szerintem sem volt még. Főleg olyan, hogy mindhármunkat érdekelt ugyanazon film.
    Élmény volt! :)

    VálaszTörlés
  5. Már csak én hiányoztam! :-)

    Klári viszont mindenképp látni akarja (Hugh Jackman), de engem elképesztően nem érdekel...
    G.G.

    VálaszTörlés
  6. Csalódtam volna benned, ha meg akarnád nézni. :) Klárit viszont mindenképp engedd el rá!

    VálaszTörlés