2012. november 13., kedd

Édesek és mostohák



A Reszkessetek betörők! rendezőjének első próbálkozása a dráma műfajában.







Objektíven: Két asszony harcol egy családért. Az egyik szép, fiatal és öntudatos, a másik is öntudatos de kicsit már megkopott a hosszú minta anya szerepben. Kettejük között a hadszíntér a szeretett férfi, aki elvált az egyiktől, és feleségül akarja venni a másikat, valamint a felbomlott házasság gyümölcsei, két rosszcsont lurkó. Isabel próbál szerelme gyerekeinek jó anyja lenni, de képtelen fölvenni a versenyt a férfi exfeleségével, a gyerekek édesanyjával. Jackie jól ki is használja ezt a helyzetet, s amikor csak teheti, gyerekeit a csinos mostoha ellen uszítja. És ez így menne az idők végezetéig, ha a sors közbe nem szólna.

Szubjektíven: Ha bárki meghallja Chris Columbus nevét, biztosan egyből az amerikai direktor vígjátékaira, ifjúsági kalandfilmjeire fog gondolni. Reszkessetek, betörők!, Mrs. Doubtfire vagy a Harry Potter széria első két része... Most megpróbált valami komolyabbat készíteni, akármilyen különösen is hangzik, de a dráma műfaja felé mozdult el. Tette mindezt érezhető rutintalansággal, de annál nagyobb leleménnyel, hiszen amikor csak tudja, színészeivel igyekszik feledtetni velünk a bátortalan forgatókönyvet és direktori munkát. Susan Sarandon és Julia Roberts parádés játéka nélkül fabatkát sem érne az Édesek és mostohák. Kettejük jutalomjátéka ezen alkotás, mondhatni lubickolnak szerepükben. Isabel és Jackie tűz és víz, egyformán erős, független nők, de ellenfelek is. Mégis meg kell találniuk egymáshoz az utat, mert kiderül, hogy Jackie halálos beteg. Mindketten belátják, hogy félre kell tenni az indulatokat és az ellenségeskedést a család érdekében. De hogyan lehet megmenteni egy családot, ha nem számíthatnak többé arra az emberre, aki eddig összetartotta azt? Helyettesítheti-e bárki is az egyetlen személyt, akinek a vállán nyugodott az egész építmény, s aki élete középpontja volt? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a film, mely alapvetően keserű komédia akar lenni, de nincs elég bátorsága végigvinni alapötletét és inkább egy érzelmesebb végkifejlethez 'menekül'. Ami megint csak a nagyszerűen teljesítő színészek miatt nem törlődik rögtön emlékezetünkből. A felvetődő kérdések és a színészek munkája miatt már megéri megnézni.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik kíváncsiak egy vígjáték-rendező másik oldalára és végig szeretnének ülni egy keserédes családi drámát.

Értékelésem: 65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése