2012. január 30., hétfő

Zöld Darázs


Ezt a műfajt is kipróbálta Michel Gondry... És nem hiszem, hogy valaha visszatérne hozzá.







Objektíven: Reid laza és nagydumájú milliomos, Kato eszes, csendes és hűséges, Reid apjának titkára. A páros kihasználja a kínálkozó alkalmat, hogy végre valami hasznosat tegyen az életben: felveszik a harcot a bűn ellen. Reid Zöld Darázsként, Kato pedig pótolhatatlan segédjeként száll szembe a bűnözőkkel. A nem túl törvényes módszereket alkalmazó két harcművész és fegyverspecialista Reid titkárnőjének segítségével Los Angeles legnagyobb alvilági vezetőjének nyomába erednek. Azonban Chudnofsky-nak is van saját terve: méghozzá, hogy egyszer és mindenkorra levadássza a Zöld Darázst.

Szubjektíven: Nehéz elképzelni, mit keres a kultikus magasságokba emelkedő Egy makulátlan elme örök ragyogása rendezője egy ilyen megaprodukció direktori székében. Mert hogy a Zöld Darázs forgatókönyve nem kínált olyan kreatív lehetőségeket, mint Gondry előző filmjei, az szinte biztos. Nem óhajtok ezzel kapcsolatban belemenni a részletekbe, legyen elég annyi, hogy összességében ez egy korrekt iparosmunka lett. Nulla eredetiség történet, konfliktus és mellékszereplők tekintetében, az igen-igen nehézkesen beinduló cselekményt pedig inkább hagyjuk is. Érezhetően nagyobb hangsúlyt akartak fektetni a főhős és segédjének kapcsolatára, pellengérre akarták állítani a szuperhősös filmeket és jól oda akartak mondani a romantikus kliséknek. Seth Rogenék valószínűleg vérszagot kaptak az 1936-os rádiójáték alapötletétől, amely gyakorlatilag lecsupaszítja a legtöbb akcióhős történetét. Az ezek után joggal elvárt stílusos poénkodás azonban nem egészen átütő a filmvásznon. Erőteljesebb színészi játék illene ide, jobban ki kellett volna munkálni a dialógusokat és jobban megadni a gonosz oldalnak is a kibontakozás lehetőségét. A frissen Oscar-díjas Christoph Waltz a közepe táján ráérez karakterére és ekkor indul be igazán Seth Rogen és Jay Chou is. A tékozló életet élő fiú édesapja halálával sajtómágnássá és maszkos igazságosztóvá lép elő. Britt Reid történetéből a végére fogyasztható comics-film kerekedik, vizuális hagyománytisztelettel a műfaj iránt, videojátékokat idéző akciókkal és öltönyös gonosztevőkkel. Gondry szerencséjére jó a szájízünk az utolsó képkocka után, hisz az alkotás második felére már senki sem erőlködik, ez a lazaság pedig jól áll a Zöld Darázsnak. Ugyanakkor ezt a műfajt a rendező úrnak nem kéne tovább erőltetnie.

Kiknek ajánlom?
Gondry-rajongók inkább maradjanak távol, ugyanakkor a comics-filmek egyre bővülő tábora még akár jól is szórakozhat. Fiatalok előnyben.

Értékelésem: 60%

2 megjegyzés:

  1. nem tudom, milyen a comics kategoria :)

    VálaszTörlés
  2. Lehet, hogy képregény-filmet kellett volna írnom? :) Egyébként ez nem az, csak nagyon hasonló stílusú.

    VálaszTörlés

OSCAR 2023 - A nyertesek listája

Legjobb film Nyugaton a helyzet változatlan Elvis Avatar: A víz útja Minden, mindenhol, mindenkor A Fabelman család Tár A sziget szellemei T...