2012. január 23., hétfő

Az öldöklés istene


Roman Polanski nem felejtett el filmet rendezni.








Objektíven: Két házaspár találkozik, hogy megvitassák azt a kis incidenst, ami a gyermekeik között történt a játszótéren.

Szubjektíven: A Yasmina Reza tollából származó alapanyag nem szenved csorbát, korrekt adaptáció született. 80 perces kamaradráma egy helyszínen, négy szereplővel, gyakorlatilag komoly hiba nélkül levezényelve. Többen felrótták Roman Polanskinak, hogy nem húzott igazán merészet. Talán így van, de bizony ez még így is vastagon működik. Ami felróható, az a forgatókönyv néhány olyan húzása, ami némileg erőszakoltan tartja benne a négy szereplőt ebben a kényelmetlen helyzetben. Cserébe viszont kapunk remekül teljesítő színészeket, agytornáztató jeleneteket, pszichológiai jellemtanulmányokat, szociológiai helyzetelemzést és persze az elmaradhatatlan fricskát a végén Polanski-módra. Meglehetősen lassan indul be, de aztán egy pillanatra sem enged. Egyik kritikus kollégám szavaival zárva mondandómat: "Ez egy szemlélődő, bátran ironizáló, sziporkázó mozi. A film vége felé Kate Winslet karaktere szörnyetegnek titulálja az opponens házaspárt. Nagyvonalúan erre a megállapításra, mint végső konklúzióra is lehetne tekinteni. A lengyel-francia direktor új filmje első ránézésre ezt is adja; hétköznapi, metropolita házasokat tol a néző elé, mint két pár gusztusos pitét, de a kezdeti rokonszenv után, a személyiségek körvonalazódásával egyenes út vezet a "hányingerhez". Tömény, megkapó látlelet, brillírozó sztárokkal, s nagy erénye, hogy bravúrosan kerüli el, hogy közhelyessé váljon."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése