2011. január 7., péntek

The Piano


Nem tévesztendő össze Jane Champion filmjével! Ez egy ír animációs rövidfilm.






Objektíven: Egy élet, egy szerelem, egy házaspár... a zene segítségével emlékezünk.

Szubjektíven: Kis költségvetés; mégis szeretnél valami szívhez szólót, szívet melengetőt alkotni. Tartalmas gondolatot, magával ragadó hangulatot... Valahogy úgy kezdenék hozzá, mint Aidan Gibbons, aki bebizonyítja, hogy nem újat kell mondani, hanem őszintén, bátran felvállalni, amit gondolsz, mégha előtted már tízezren filmre vittek hasonlót. Zongoradarabjával az emlékek hullámhosszára invitál minket és kedvesen marasztal. Műve gondosságról, aprólékosságról árulkodik, pedig láthatóan nem állt rendelkezésére a legmodernebb technika. Ez avatott szemeknek rögtön feltűnik, valakit tán ki is zökkent. A legmerészebb vállalkozás azonban a zene. Nem kis merészségre vall, hogy Gibbons egy ennyire ismert dallamot rakott be háttérnek, aláfestő zeneként. Így fennáll annak a veszélye, hogy a gyengébb animáció és a világszínvonalú muzsika kettőséből az utóbbi jön ki győztesen, és nem fogunk emlékezni a film egyéb elemeire. A történet rövid és csöppet sem eredeti ugyan, de megérinti a lelket, ezáltal a Piano mégis célba ér. Sokak kedvence lesz és sok könnycseppet fog rajzolni a fáradt arcokra.

Kiknek ajánlom?
Jó szívvel ajánlom minden filmkedvelőnek.

Értékelésem: 70%


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

OSCAR 2023 - A nyertesek listája

Legjobb film Nyugaton a helyzet változatlan Elvis Avatar: A víz útja Minden, mindenhol, mindenkor A Fabelman család Tár A sziget szellemei T...