2010. szeptember 28., kedd

Rusalka


Színtiszta orosz képköltészet.





Objektíven: Különleges technikával készített animáció egy sellő, egy fiatal fiú és egy apa történetével.

Szubjektíven: Itt az idő, hogy tágabbra tekintsünk, egész pontosan a messzi orosz földek felé. Aleksandr Konstantinovich Petrov nem mai gyerek, de munkásságával bent tartja a nemzetközi filmes körforgásban a világ legnagyobb országát. Petrov szakmai igényességét az ilyen alkotásokkal csiszolja még fényesebbre. Egyedül rá jellemző technikai és vizuális megoldásai, mint sok-sok egymás mellé helyezett festmény állnak előttünk. Rusalka című munkájának alapja az orosz népi kultúra. Kevés helyszínen játszódik a cselekmény, mégis pontos körképet kapunk a távoli ország rideg tájairól, falusi szokásairól, életéről. Szívbemarkoló ballada ez, mely a műfaj valamennyi kritériumának megfelel. Karakterközpontú szemlélet, varázslatos hangulat, lírai hangvétel, a mindig sűrű balladai homályról nem is beszélve. Az orosz költészet nagyjait idézi a filmvászon, költészet, vizualitás, hangtechnika páratlan találkozása. 1989 óta várunk arra, hogy Aleksandr Petrov mellényúljon, mindezidáig hiába. Többször is nézhető, mélyebb elemzésre kiválóan alkalmas munka, a legnagyobbakra jellemző precizitással.

Kiknek ajánlom?
A ballada és az animáció műfaját kedvelő nézőknek, csodálatos és mély vizuális élményre vágyóknak, középiskolás korosztálytól felfelé. Nem tegnap és nem tegnapelőtt volt, hogy utoljára ennyit adtam valamire, de ez bizony most nálam:

Értékelésem: 100%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése