2010. szeptember 29., szerda

4 perc


A kicsit semmitmondó cím szerencsénkre meglehetősen jó filmet takar.







Objektíven: A 21 éves Jenny számára bezárult az élet. Tíz évvel ezelőtt zongorán játszott, és csodagyerekként ünnepelték, most viszont gyilkosság miatt életfogytiglani börtönbüntetését tölti. Csak egy idős zongoratanárnőnek sikerül valamifajta kapcsolatba lépnie a rendkívül agresszív fiatal lánnyal, a börtön-szerte megmosolygott reszocializációs program keretében. A tanárnő vállalja, hogy felkészíti Jennyt egy zenei versenyre, melyet a börtön falain kívül rendeznek. Ez a kőkemény női börtön-dráma négy kategóriában nyerte el a Bajor Filmdíjat, mely az egyik legrangosabb német filmes kitüntetés.

Szubjektíven: A siker nem véletlen. A kortárs európai filmművészet egyik gyöngyszeme a 4 perc, melyben elementáris erő lakozik. Két ember kapcsolatát beszéli el, lehetetlen körülmények között, lehetetlen korban. Személyes tragédiák, a második világháborúig visszanyúló emlékek, erőszak és kétségbeesés. A remény mégis felülemelkedik. Kapcsolataink szebbik arca fényként világíthat. Erről tesz tanúságot a 4 perc, erőteljes zenei betéteivel, hibátlan színészi alakításaival. Senki se számítson egy Zongoralecke kaliberű filmre, bár a fekete-fehér billentyűknek itt is komoly szerep jut. A dráma jelen esetben másmilyen, de ugyanolyan mély és emberi. Amerikai stílusnak nyoma sincs. Egy-két karakter talán túlzottan elnagyolt és sablonos, és a játékidő is hosszabb a kelleténél, de vaskos hibát nem találunk a filmben. Kemény világ ez, keményen bemutatva, egy felejthetetlen 4 perccel lezárva…

Kiknek ajánlom?
Elsősorban a német stílus kedvelőinek, az egyszerű, sallangoktól, érzelgősségtől mentes filmek rajongóinak. Erős film, tizennyolc év alatt nem ajánlom jó szívvel.

Értékelésem: 80%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése