Ők tulajdonképpen a versenyen kívüliek. Akár azért, mert korábban volt a bemutatójuk, akár azért, mert nem a mozisok mezőnyében indultak.
Az első különdíj Miyazaki Hayao nevéhez fűződik. Ha szigorúan venném, hogy a 2025-ös év legjobbja címért olyan filmek indulhatnak, amelyeknek abban a naptári évben volt először magyarországi mozis forgalmazásuk, akkor bizony a Kiki, a boszorkányfutár komoly eséllyel pályázna erre a megtisztelő címre. Igen, akármilyen hihetetlen, a Kikinek tavaly volt először rendes magyar filmszínházi bemutatója. De hát mégsem nyerhet egy 1989-es film...
A második különdíj a Kamaszoké. Sorozatokkal csak nagyon ritkán próbálkozom, de Philip Barantini alkotása körül akkora volt a felhajtás, hogy nem akartam kihagyni. És különben is, a négy epizód összességében annyi, mintha A brutalistát nézném. A Kamaszok technikai megvalósítása, de még sokkal inkább helyzetjelentése okán kiemelkedő darab és felejthetetlen minisorozat. Ezekben a hetekben pedig az alkotók nem győzik hazavinni a mindenféle tévéfilmes díjakat. Megérdemelten.
Még két különdíjat mindenképp szeretnék kiosztani.
A moziban tavaly látott legerősebb/legjobb film díját valószínűleg "megosztva" kapná tőlem Akira Kurosawa. Isten áldja az Art+ Cinema csapatát, hogy megrendezték a Kurosawa-filmhetet, és így gyöngyvásznon láthattunk olyan produkciókat, amelyeket csak nagyon kevés alkalommal van lehetőségünk ott megtekinteni. A Ran - Káosz és a Derszu Uzala igazi remekművek és csodálatos volt őket filmszínházi környezetben, teltházzal nézni.
A moziban tavaly látott legerősebb/legjobb film díját valószínűleg "megosztva" kapná tőlem Akira Kurosawa. Isten áldja az Art+ Cinema csapatát, hogy megrendezték a Kurosawa-filmhetet, és így gyöngyvásznon láthattunk olyan produkciókat, amelyeket csak nagyon kevés alkalommal van lehetőségünk ott megtekinteni. A Ran - Káosz és a Derszu Uzala igazi remekművek és csodálatos volt őket filmszínházi környezetben, teltházzal nézni.
A másik különdíj előtt tartozom egy vallomással. Mindenkinek van olyan "híres film" vagy regény az életében, amit nem látott vagy nem olvasott. Én így voltam a Harry Potterrel. Teljesen elkerült a világa. Idáig. Aztán egy nap annyira felbosszantott a gyártó filmstúdió döntése (az épp készülő TV sorozatos reboot miatt a Warner úgy döntött, a széria futása alatt csak az új adaptáció lesz preferálva. Így - a jelenlegi elképzelések szerint - most jó hosszú évekig nem tartható majd mozis esemény a 2001-2011 között készült filmváltozatokból), hogy fogtam magam és két hónapon keresztül minden héten beültem egy részre a MOM Parkban. Iszonyúan sajnálom, hogy vége, nagyon megkedveltem ezt a világot, bár Tolkiennel nem veszi fel a versenyt, de Narnia filmes adaptációit úgy veri kenterbe, mint ételkóstoláson a palacsinta a tökfőzeléket. Úgyhogy számomra az év mozis eseménye a Harry Potter-széria megtekintése volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése