2016. január 29., péntek

BEST OF 2015 - FILMEK

59-50

59. Blackhat
Michael Mann eljutott odáig, hogy kizárólag lövöldözős jelenetet szabadna rendeznie. A Blackhat többi eleme abszolút felejthető vagy épp jelentéktelen. Terjedelmesebben róla itt írok, de akkor is csak ezen megy a rágódás. A 73 éves, négyszeres Oscar-jelölt direktor elfáradt, nem is véletlen, hogy most egyetlen futó projektje sincs. Nekünk is érdemesebb a Szemtől szemben legendás macska-egér (vagy macska-macska?) harcára emlékeznünk.
- 45%

58. Lámpagyújtogatók
Abszolút jóindulatú, nulla pénzből, szeretetből, akaratból összegyúrt film. Érezhető rajta az alkotók törődése, csak az az érzésem, hogy végtelen jószándékukban nem gondoltak át ezernyi dolgot. Mindenesetre így is jóleső érzés 42 hírességet látni, amint az élet nagy dolgairól filozofálnak. Szimpatikus figura Százados Miklós rendező. Közvetlen volt, a sajtóvetítés után is abszolút nyíltan fogadta a "vizes lepedős" véleményeket. Az ajándék sör ötletét pedig más forgalmazók is elleshetnék. A film motivációs része szerintem is rendben van, jó a vágás, korrekt a zene. Csak a kerettörténet miatt nem igazán találja meg a közönségét. Az ugyanis rettentő "arcpirító". Mindenkihez akar szólni, de a filmben lévő sztorit pont, hogy kevesen veszik be. Illetve én nagyon hiányoltam legalább egy kis "nemzetközi kitekintést". Így ez nagyon magyar, bár nyilván annak is volt szánva. Fölrázó erejű akart lenni, ami ránk is fér, valljuk be. Csak szerintem nagyon nehéz, sőt lehetetlen az emberiségről úgy beszélni, hogy közben kizárólag magyar viszonyok közt mozgunk. Felemás. De az igyekezetet mindenképp értékeljük.
- 50%

57. The Gunman
Semmi különös, egy Elrabolva dramaturgiára felhúzott akciófilm, ami érdekes módon nem azon bukik a legnagyobbat, hogy egy az egybe akarja másolni a híres elődöt, hanem azon, hogy "újdonságként" megkísérli eladni nekünk Sean Penn-t, mint romantikus, szerelmes hőst! Igen, jól olvastad. Pierre Morel 2008-ban kitalált egy elég jól működő típust, amit még egyszer elénk akart tárni. Francia helyett most angol-spanyol-francia koprodukciós filmet hirdet nekünk a stáblista, de legyünk nyugodtak, ez már Amerikának készült. Semmi jellegzetesen európai nincs benne. Egyszer nézed, de már a végén elfelejted, hogy mi is volt ez az egész...
- 50%

56. Éjszakai hajsza
A Jaume Collet-Serra - Liam Neeson együttműködés utolsó, s egyben szerintem leginkább letisztult filmje. A felesleges túlzásoktól megszabadítva már tényleg csak annyi marad, hogy a színészek vállukon vigyék a cérnavékony sztorit. És viszik is, e felől ne legyen kétségünk. Ha egy alkotásban szerepel Ed Harris, Liam Neeson, Nick Nolte és az új üdvöske Joel Kinnaman, akkor a nézhető kategória már eleve adott. Csak az hiányzik, ami talán a legfontosabb lenne. A nulla felé konvergál az atmoszféra, a nélkül pedig nehéz akciófilmet csinálni. Egyre inkább az az érzésem, hogy Jaume Collet-Serra egyszerűen nem jó rendező. Vagy néha szerencséje van, nem tudom... csak az a helyzet, hogy a munkásságát látva egyre kevésbé hoz lázba.
- 55%

55. Cinema Inferno
Teljesen korrekt dokumentumfilm, csak kérdem én, hogy minek? Minek megmutatni egy folyamatot, ami az elején(?), közepén(?) vagy nem is tudom hol tart. De hogy az alkotók sem tudják, az is biztos. És rendben van, hogy sok-sok erényt mutat fel Novák Tamás doksija, nehezen tudom megbocsátani, hogy amikor a legizgalmasabb résznél járunk, hirtelen vége szakad, mert... miért is? A többit már a színpadról mondták el nekünk az alkotók. Én jobban örültem volna egy kész filmnek vagy egy teljesen más típusú, tényfeltáró dokumentumfilmnek. Lehet, hogy bennem van a hiba.
- 55%

54. Amerikai mesterlövész
Bradley Cooper előtt le a kalappal, meglepően nagyot játszik a producerként is jeleskedő színész. Rajta nem múlott semmi. A nagy republikánus Clint Eastwoodon annál inkább, bár őt nagyon nem illik kérdőre vonni mostanság a filmvilágban. Én magam is tisztelem az öregben, hogy pont azután pakolta le az asztalra karrierjének legjobbjait, hogy mindenféle életmű-díjakat vágtak hozzá. A mesterlövész viszont szerintem egy fáradt, lassú tempójú (nem jó értelemben) és egyáltalán nem újító film (néhány magyar kritika érthetetlen módon éljenezte a pszichológiai szempontot). Arra ott van A bombák földjén. Mérföldekkel az Amerikai mesterlövész előtt. A finálét belassítással, a stáblistát nehezen védhető hazafias mázzal önti le Eastwood, így még idegesebben álltam fel a film után. Abban bízom, hogy a Sully-ra összeszedi magát.
- 55%

53. A 44. gyermek
Kevés filmet vártam jobban a tavalyiak közül és kevésnél volt nagyobb a csalódásom, mint a 44. gyermeknél. Adva van egy fő szál a történetben, ami nagyjából egy erősebb Poirot-színvonalnak felel meg, de csak percekre tűnik fel a filmben. Az első fél óra egy "áruló" hajkurászásával telik, aztán azt hagyjuk is, majd jön egy családi dráma, aztán a sztálini elnyomó rendszer önkénye, aztán az utolsó 10(!) percben végre foglalkozunk is érdemben a gyilkossal. (Micsoda??) Amennyire el tudom képzelni, hogy ez könyvben remekül, koherens egészként működött, olyannyira esik darabjaira Daniel Espinoza mozija. Egyszerűen totál fókusztalan a forgatókönyv, így némileg hiába az atmoszférateremtés, és a remek témafelvetések. Ami menti: Tom Hardy egyszerűen napjaink legjobb férfi színészei közül az egyik. Pont. Lehengerlő munkát végez. Nem sokkal marad el tőle Noomi Rapace, akivel remek duót alkotnak. Sztárparádé jó alaptörténettel, trehány, összecsapott kidolgozással. Kár.
- 55%

52. Víkend
Pedig milyen nagy éve lehetett volna a magyar filmnek. De nem lett, csak egy remek féléve. A Víkend volt az első nagyobb bukás a sikervárományos darabok közül. Bár valóban érezhető egy határozott színvonal-emelkedés az elmúlt évtized terméséhez képest az operatőri munka, a vágás, és a technikai részleteket tekintve és az atmoszféra is remek helyenként, de ahogy már több kritikában is szóba került, a történet a végére szétesik, az utolsó jelenet pedig iszonyatosan gáz. Fordulatos, csavaros akar lenni a sztori, aztán túlerőltetik és túlcsavarják. Nem is kicsit. 
- 55%

51. Láva
A dalt nagyon szívesen hallgatom a mai napig, de hogy ehhez miért kellett még egy animációs filmet is készíteni, ráadásul ilyen - bocsánat - semmitmondót, azt nem értem. Pedig döbbenetesen élethű, helyenként már-már fotorealisztikus a látvány, egy szavunk sem lehet rá. Csak amíg például a La luna kreatívan, átélhetően beszélt mélyebb érzelmekről, (s halkan megjegyzem, hogy az átvitt értelem is teljesen ült az esetében) addig a Láva faék egyszerűségű film, abba meg jobb nem belegondolni, milyen allegóriákat támaszt egy feltörő láva, ha a központi téma a forró szerelem...
- 60%


50. Spectre - A fantom visszatér
A huszonnegyedik Bond epizód azok közé a filmek közé tartozik a listán, amikről oldalakat lehetne írni. De most csak két apró dolog álljon itt. Az egyik, hogy nem tartozik az emlékezetes, sőt, még csak a jobb Bond-kalandok közé sem, a másik pedig, hogy egyáltalán nem olyan pusztulatosan rossz, mint mondják. Nem rossz, mert a kezdő kaland Mexikóvárosban lehengerlő, Daniel Craig ismét nagyszerűen játszik, az alapkonfliktusban van spiritusz, Q-t végre terepen is látjuk, gyönyörű az operatőri munka és Bond segítőtársai is megmutatják, hogy milyen fából faragták őket. Csak azt kell elviselni, ami ehhez hozzájön. Ami számomra összefoglalható abban, hogy nem láttam még ennél erőltetettebb konfliktushalmozást akármilyen akciófilmben, nemhogy Bondnál. Minden azért van a filmben, hogy növelje a tétet, növelje a 007-es univerzumát... komolyan mondom, amikor már Mr. White magánéleti szálánál tartottunk, csöppet elegem lett. Újranézni nem fogom a csodás helyszínek ellenére sem. A történet megvalósítása számomra egyetlen megtekintést tett indokolttá.
- 60%






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése