2013. március 1., péntek

Forró éjszakában



"They call me Mr. Tibbs!"








ObjektívenGyilkosság történik egy amerikai kisvárosban, Mississippi államban. Colbert építész az áldozat, Chicagóból. Ugyanezen éjszaka az állomáson elfogják Virgil Tibbst, a néger férfit, s bekísérik a rendőrőrsre. Bill Gillespie a helyi rendőrfőnök fogva akarja tartani egyszerűen azért, mert néger. Ám egy pillanat alatt kiderül, hogy Virgil Tibbs rendőr, s kíváló nyomozó Memphisből. Colbert egy gyárat akart felépíteni itt, ahol sok színes bőrű kapott volna állást. Talán ez lett a veszte. Nem tudni. Bill rendőrfőnök ki akarja utasítani a néger nyomozót, Colbert felesége azonban ragaszkodik, hogy a nyomozást Ő vezesse.

Szubjektíven: Több kritikus egyetért abban, hogy a hatvanas évek végének termése kiemelkedik az évszázad filmográfiájából. Megjelenik egy új nemzedék az amerikai álomgyárban, aktuális, mindenkit foglalkoztató, hétköznapi kérdések felé húznak a filmesek, képbe kerülnek addig érintetlen, kellemetlen témák. Az akadémia is változtat, lassan leszokik a musicalek és a nagy volumenű eposzok díjazásáról és a figyelem középpontjába a magas színvonalon elkészített, örök érvényű, komoly társadalmi vetülettel szolgáló filmek kerülnek. 1967 különösen erős év volt, így nagy várakozással tekintettem az Oscar-fődíjas megtekintésének elébe. Gondoljunk csak bele. Egyetlen esztendő alatt olyan klasszikusok, mint A piszkos tizenkettő, A dzsungel könyve, A diploma előtt, a Bonnie és Clyde, a Tűz van, babám!, a Vámpírok bálja vagy a Bilincs és mosoly. Közben már készült a Volt egyszer egy vadnyugat, A majmok bolygója és a 2001: Űrodüsszeia is... hogy csak a legismertebbeket említsük. Ebbe a sorba illeszkedik Norman Jewison Forró éjszakában című mozija. A John Ball regényéből adaptált filmalkotás forgatókönyvírói és rendezői koncepciójának lényege, hogy háttérbe szorítja (szerintem túlzottan is) a cselekménybonyolítást, a főszereplők közti viszonyok, illetve a filmben kibontakozó társadalmi problematika javára. Manapság, amikor semmi feltűnő nincs abban, hogy a mozivásznat színesbőrű hősök is benépesítik, és az USA elnökét Barack Obamának hívják, nem könnyű átérezni annak a filmtörténeti pillanatnak a jelentőségét, amikor a Sidney Poitier karaktere a Rod Steiger alakította rendőr szemébe vágja: „I’m a police officer!” A déli seriff köpni-nyelni nem tud, hisz először találkozik fekete rendőrtiszttel, és igazság szerint el sem tudta képzelni, hogy létezhet ilyen. És hogy ráadásul állítólag Philadelphia egyik legjobb gyilkossági szakértője, aki nagyságrendekkel jobb fizetést kap és jóval magasabb társadalmi státusú férfinak számít, mint a Mississipi állambeli Sparta városka újonnan kinevezett rendőrfőnöke. 1967-et írunk, Martin Luther Kinget még éppen nem gyilkolták meg, de már gőzerővel működik a polgárjogi mozgalom, zajlik a feketék megállíthatatlan emancipációja Amerikában. Csakhogy a fülledt és poros déli kisvárosban ebből szinte semmi nem látszik, a szimbólumaiban és mentalitásában elevenen élő konföderációs hagyomány számára a faji és szociális szerepek adottnak számítanak. Ebbe a térbe lép be Norman Jewison kamerájával és olyan kérdéseket kezd feszegetni, melyekkel még pont a nézőközönség ingerküszöbén innen tudott maradni. Mr. Tibbs és Gillespie sajátos párviadalára ma azt mondanánk, hogy "politikailag korrekt" és erre mindig is nagyon vigyázott Hollywood. Elég csak a legutóbbi díjszezonra és az Argo-akció győzelmére gondolni. Tökéletesen egyetértek Papp Attila Zsolt rövid összegzésével, aki így írt a filmről: "A Forró éjszakában szerethető, igényes és fordulatos alkotás akkor is, ha eltekintünk attól, hogy amit látunk, voltaképp Hollywood és a faji kérdés szerencsés találkozása a bűnügyi film boncasztalán."

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akiket érdekel, hogyan találkozik egy bűnügyi krimi a faji előítéletek kérdésével.

Értékelésem: 80%


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése