Titanic 3D

"Minden túlzásával, önös érdekével együtt egy fantasztikus hollywoodi alkotás a Titanic, amely valóban megérdemelte ismételten a mozivásznat."

Objektíven: Egy kutatóhajó horgonyoz az Atlanti-óceán közepén. Fedélzetén óriási a sürgés-forgás. Brock Lovett, az expedíció vezetője a tenger mélyén dolgozó robot „szemén“ keresztül úgy látja, hogy több hónapos munkájának gyümölcse végre beérik. Alattuk egy igazi legenda, az 1912-ben tragikus körülmények között elsüllyedt Titanic roncsa fekszik, és a távirányítású robot most úgy tűnik, megtalálta azt, amiért „gazdái“ küldték: egy széfet, amely reményeik szerint felbecsülhetetlen kincseket rejt. A páncélszekrényben azonban - értéktelen, szétmállott papírbankókon kívül - nem találnak mást, csak egy mappát, benne egy gyönyörű fiatal nőről készült rajzzal. A „leletről“ a televízió is beszámol, és az egyik néző, a 101 éves Rose Calvert könnyező szemekkel fedezi fel a lányban saját fiatalkori énjét. Az idős hölgy a kutatóhajóra érkezik, és mesélni kezd. Egy történetet ad elő, amelynek főszereplője a határtalan és fékezhetetlen szenvedély, a szerelem, a halál és egy eget-földet megrengető katasztrófa, amely egyetlen pillanat alatt gyökeresen megváltoztatott több száz életutat. - James Cameron legendás filmalkotása 3D-ben tért vissza a mozivászonra.

Szubjektíven: Zsúfolásig megtelt nézőtér, páratlan nagyságú moziterem, hatalmas vetítővászon... méhkasként zsong az egész, majd gyors elcsendesülés következik. Már nem is tudom pontosan, hányadszor ülök be egy filmszínházi előadásra, de ez a pillanat még mindig gyermeki rajongással tölt el: a fények lassan kialszanak. A nézőközönség figyelme a horizontra tapad. Sötétség... csend. Pontosan 100 évvel vagyunk a híres hajókatasztrófa után, 2012. április 14-e, késő este van. Kicsit félek attól, milyen élmény lesz hosszú évek után ismét szélesvásznon látni ifjúkorom egyik meghatározó filmjét, de hamar feleslegessé válik aggódásom. Ismét magával ragad az élmény... és itt most nem is a három dimenzióra gondolok, ami tisztességes munka ugyan, de néhány jelenetet leszámítva nem nagyon tesz hozzá a filmhez. Arra gondolok, ami újból és újból elementáris erővel szegez a székembe: ennek a csodálatos hajónak a története, a több száz emberi sors alakulása, a "ragadd meg a lehetőségeket!" életérzés. Romantikus köntösben, vérprofi hatásvadászattal. A film minden egyes képkockáján érződik James Cameron mély rajongása a hajómonstrum és annak története iránt, ez a mozi teremben ülve pedig csak hatványozódik. A szerelmi szálra pedig nem tudok haragudni, DiCaprio és Kate Winslet remekül "működnek", mint páros. Bár itt meg kell jegyezni, hogy Cameron több olyan részt is kivágott a végeredményből, melyek erősítették (volna) a főbb karaktereket és kapcsolatukat - ezek a DVD-n megtekinthetőek. Ha a stáb tagjai azóta semmi érdemlegeset nem tettek volna le az asztalra – ami nem így történt – akkor is bevonultak volna a filmtörténet ikonjai közé. Ahogy Jack gondolatai is, melyek újra és újra erőt adnak. "Minden, amire szükségem lehet, itt van velem. Van levegő a tüdőmben, és van néhány üres papírlap. Imádok úgy ébredni, hogy nem tudom, mi fog történni velem, és hogy kivel találkozom, hogy hol kötök ki majd ... a minap egy híd alatt aludtam, és most itt ülök a világ legnagyobb hajóján és pezsgőzöm együtt Önökkel ... - csak töltsön nyugodtan! - ... az élet nagy ajándék, így nem áll szándékomban elpazarolni ... sosem tudni, ki osztja a következő lapot, az ember megtanulja elfogadni a sorsát. Minden egyes nap számít!" - Hogy minden nap számítson!

Kiknek ajánlom?

Ezek után még kérdés? 

Értékelésem: 100%