2011. július 20., szerda

Vadnyugaton

Többen átkozzák azt a percet, amikor 1961-ben Gene Deitch átvette a Tom és Jerry sorozatot. Hátraarc a Hanna & Barbera szériához képest, vagy egyszerűen csak új irány?



Objektíven: Egy kis western-városkában Jerryt sajtlopásért körözik. Tom sarkantyúkon "lovagolva" érkezik az elfogására.

Szubjektíven: Az ember elsőre nehezen hiszi el, hogy Gene Deitch rajzfilmjei később készültek, mint a William Hanna és Joseph Barbera nevével fémjelzett alkotások. Valahogy kidolgozatlanabbnak, puritánabbnak tűnnek és kevésbé célozzák a fiatal és felnőtt közönséget. A Deitch-féle művek gyerekfilmek, csehszlovákos animációs megoldásokkal, a legkisebbek számára befogadható történettel, egyszerű poénokkal. A Vadnyugaton is illeszkedik a sorba. Allen Swift egyszemélyes hangjátékára már itt is épített a stáb, ő később még olyan sorozatoknál közreműködött, mint a Bátor, a gyáva kutya vagy a Barbapapa. Nehéz elfelejtenünk a '40-es és '50-es évek Tom és Jerry rajzfilmjeit, de még azokban is marad némi hiányérzet, akiknek ez sikerül. Ugyanis kevés az eredeti ötlet, egyáltalán az ötlet és a kreativitás. Néhány megtekintés után megunható, felejthető művekről van szó, ilyen a Vadnyugaton is, mely csak kevés lurkónál fogja elindítani az indián-korszakot.

Kiknek ajánlom?
Fékevesztett Tom és Jerry rajongóknak, illetve azoknak, akiknek bejönnek a No, megállj csak! - típusú animációk.

Értékelésem: 65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése