2014. március 15., szombat

Volt egyszer egy Amerika




Kortalan remekmű Sergio Leonétól.







ObjektívenA két barát - Noodles és Max - New York zsidó negyedében nőtt fel. Hamar rájönnek, hogy a szegénységből egyetlen kiút van számukra, a bűnözés, de álmukban sem fordul meg a fejükben, hogy egy napon egymásra kezdenek majd vadászni. 1933-ban kezdődik a történet. Három gengszter halálra keresi Noodlest, mert szerintük spicli. A menekülő Noodles előtt felrémlik, amint az utcán a zuhogó esőben letakarják három szeszcsempész barátjának holttestét. Végül sikerül meglépnie üldözői elől. 1968-ban tér újra vissza New Yorkba. Egy barátja éttermében visszaemlékszik rá, miként jött össze a banda kölyökkorukban, a zsidónegyedben és hogyan is vezettek el az események a film elején látott tragikus napig.

Szubjektíven: Létezhet olyan film, mely képes ötvözni az itáliai western kegyetlen, nyers világát a legnagyobb gengsztereposzok hangulatával, és az amerikai, letisztult, lírai hősköltemények sajátosságaival? 1984 óta tudjuk, hogy a válasz: Volt egyszer egy Amerika. Sergio Leone a vadnyugat után a szesztilalom Amerikájához is rendezett egy elégikus balladát, melyben a gengsztervilág szépen lassan háttérbe szorul, pontosabban a karakterek drámáját húzza alá, emeli ki. Négyórás játékidő nagyon kevés alkalommal repült el így az életemből, még elnéztem volna egy darabig a '30-as évek Amerikáját vagy a hatvanas évek végének nosztalgikus képsorait. Nehezen követhető filmalkotás, a három idősíkon kibontakozó cselekmény nem könnyíti meg a befogadó dolgát, de Leone egyik hírhedtté vált értelmezése alapján pont, hogy indokolt. Valahol hasonló, valahol teljesen más, mint A keresztapa vagy A sebhelyesarcú. Líraibb hangvételű, szebb film, mint azok, pedig itt sem vagyunk híján a gyomorforgató jeleneteknek. Csakhogy a Volt egyszer egy Amerika az érzelmi többletre helyezi a hangsúlyt... ezáltal persze vékonyabb jégre is merészkedik. A jelenetek Leonéhoz mérten hosszúak, néhol az a benyomásunk, hogy nem is segítik a cselekmény előrehaladását; a kor hangulatának mélyítését illetve a karakterdrámák kibontakozását azonban annál jobban. A legsikerültebb részek a fiatalkori epizódok és az időskori visszaemlékezés képei. Pont, amikor a legnagyobb sztárparádé tűnik fel a színen, Leone akkor a leginkább visszafogott a történet adagolásával. Így annál nagyobbat üt a már hagyományosan hosszú és kőkemény finálé. Egyik kollégám szavait idézve a zenével kapcsolatban: "A pánsíp legalább annyira illik New York ködös-gőzös utcáihoz, mint a harmonika a Volt egyszer egy vadnyugatban a végtelen pusztához." Ennio Morricone tehát ismét nagyot alkotott, tulajdonképpen az ő munkája emeli ki leginkább a lírai jelleget. Halhatatlan eposz született, mely évtizedek múlva is a filmrajongók kedvenc időtöltése lesz.

Kiknek ajánlom?
Erős gyomorral az amerikai gengszterromantika világába! Nem érdemes kihagyni!

Értékelésem: 95%


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése