2011. december 29., csütörtök

Van pápánk!

Erőteljesen zárult a 2011-es év filmes szempontból. Nanni Moretti rendező eddig sem könnyed filmjeiről volt ismert, ráadásul most igen érzékeny témához nyúlt.



Objektíven: Meghal a pápa, újat kell választani. Csakhogy a jelöltek mind azért imádkoznak, hogy ne ők legyenek a kiválasztottak. Végül dönteni kell, ám az új pápa sem érzi biztosnak magát, így kerül képbe a pszichoterápia...

Szubjektíven: Bátor film, annyi szent. Nem sokan mernének ehhez a témához nyúlni és főleg nem ilyen módon. Azt kell mondjam, hogy a film alapötlete és (elsősorban) annak főszereplője elviszik hátukon és mindvégig érdekessé teszik ezt a finoman szólva sem mindennapi történetet. Igaz, hogy jobban ki lehetett volna találni a film szerkezetét, nagyobb hangsúlyt lehetett volna adni a mellékszereplőknek, jobban ki lehetett volna dolgozni egy-két történetvonalat, ám a végső hiányérzet mégsem (csak) ezek miatt marad bennünk. Nanni Moretti érezhetően óvatos az egyházzal kapcsolatos kérdésekben, ami már csak azért sem megy neki, mert ő játssza az egyik legfontosabb karaktert - amellett, hogy rendezőként is jegyzi a filmet. Az emberi, közösségi vonalra próbál fókuszálni a Van pápánk!, s mint ilyen túlságosan (bocsánat a kifejezésért, de) evilági marad. Semmi nem jön át az egyházban már végbement változásokból, keveset kapunk a nélkülözhetetlen transzcendens dimenzióból és a választás kérdése is nagyon emberien van megközelítve. Ami félreértés ne essék működik (Michel Piccoli zseniális a címszerepben!), csak ebben a történetben több volt. Moretti finoman bírálni akar, hisz itt érezhetően nem egyházellenes, de nem is egyházpárti. Külső szemlélő. Filmjét ezért is várták sokan... A reakciók pedig finoman szólva is szélsőségesek. Az olasz püspöki konferencia lapja (Avvenire) a film bojkottjára szólított fel, a legtöbb katolikus újságíró és filmkritikus viszont inkább dicsérte az alkotást a pápa emberi ábrázolásmódjáért. A Vatikán sem csatlakozott a bojkotthoz, ám aggályait kifejezte Moretti filmjével kapcsolatban. Úgyhogy mindenki előtt szabad a pálya. Egy figyelemreméltó alkotás került a mozikba, ami biztos, hogy senkit sem hagy majd hidegen.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akiknek felkeltette az érdeklődését a téma és szívesen beülnek egy célzottan provokatív filmalkotásra.

Értékelésem: 65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése