2011. november 11., péntek

Szilaj, a vad völgy paripája


A Szilajt annak idején úgy vártam, mint addig talán egyetlen rajzfilmet sem. És ehhez kapcsolódik az első komolyabb csalódás is. Nem sok filmet ismerek, amely csak egyetlen aspektusában kiváló, abban viszont nagyon.





Objektíven: Szilaj, a vad és fékezhetetlen paripa társainak vezetője, védelmezője. Egy napon harmonikaszót hoz felé a szél a hegyekből, ő pedig elindul, hogy megtudja az ismeretlen hangok eredetét. A távolban szokatlan fényeket pillant meg, és ez végképp felkelti kíváncsiságát. Egy tábor tüzét fedezi fel, körülötte pedig furcsa lények - emberek -, akiket szintén sosem látott. Az első találkozás azonban drámai fordulatot hoz: az emberek lasszóval elfogják Szilajt, magukkal viszik, majd eladják a lovasság katonáinak. Az Ezredes megparancsolja, hogy törjék be a lovat, de az egymás után próbálkozó katonák nem járnak sikerrel. Az Ezredes ekkor taktikát vált, kikötözi Szilajt - de enni-inni nem ad neki. Ekkor felbukkan egy "kétlábú", egy fiatal dakota indián, Kis Patak, aki maga is az ezredes foglya.

Szubjektíven: Az alkotók egy merész húzással rábízták a rajzokra és a visszaemlékező narrációra a film jelentős részét, de teljesen valami oknál fogva mégsem bíztak ebben a technikában, mert a drámaibb hatás kedvéért igen erőteljessé tették a "szavak nélküli kommunikációt", ami csak néha sül el jól. A lovak párbeszéde furcsa, és nem elsősorban azért, mert animációs filmben szokatlan az ilyen megoldás, hanem mert életszerűtlenre sikerült. Ezt tovább tetézik a grandiózus nagytotálok, melyekből csak kevéssel kellett volna kevesebb és máris harmonikusabb lett volna az összkép. Megsüvegelendő a hagyományos animációs technika felé történő elmozdulás. - Később kiderült, hogy tényleg csak elmozdulás volt. Ami azonban feledhetetlen filmmé varázsolja a Szilajt, az a zenéje! Fogalmam sincs, hogy Hans Zimmer-t és Bryan Adams-et hogyan tudta elkerülni az Oscar, szerintem laposra verték a mezőnyt (bár tény, erős volt a Frida is). Zimmer a klasszikus amerikai westernek elemeit és a tőle megszokott akciódúsabb dallamokat pazar módon vegyíti, aláfestő zenéje igazi telitalálat! Bryan Adams-et pedig mintha az Isten is arra teremtette volna, hogy egy vadnyugati filmhez énekeljen és írjon dalokat, művei megunhatatlanok. Így tehát nem egyértelműen negatív vagy pozitív az összkép, megtekintésre mindenképp ajánlott!

Kiknek ajánlom?
A lovak szerelmeseinek nem érdemes kihagyni, ahogy azoknak sem, akik egy kellemes családi kikapcsolódásra vágynak. A százalékok közül sok a zenének köszönhető!

Értékelésem: 70%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése